Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba

G7 Beszélgetések

„Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról. Egyre kisebb a kapacitás, és főleg az állami kapacitás arra, hogy elemzéseket csináljanak. A mostani magyar oktatásirányításnak, nem tudom, hogy szüksége nincs rá, vagy csak nem tartja elég fontosnak, de nincsenek kutatási kapacitásai” – mondta Horn Dániel, a HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, oktatás-gazdaságtan és munkapiac csoportjának vezetője, a Corvinus Egyetem docense a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra új epizódjában.

https://g7.hu/uploads/2024/10/g7_28ora_mixdown.mp3

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban.

Sztrájkokkal és tanárleépítésekkel terhelt időszakon van túl a közoktatás, amelyet átlagosan mintegy 32 százalékos béremelés követett 2024-ben. Horn Dániel szerint eközben valójában minden ugyanúgy folytatódik, mint az elmúlt 10-15 évben, nincs trendforduló. „Az átlag tanár kevésbé érzi azt, hogy nem foglalkozik vele a kormány. Én semmilyen más strukturális beavatkozásról nem tudok” – mondja a kutató. Egyben arra is rávilágított, hogy a pályaválasztó fiatal a teljes életpálya-várakozásai alapján dönt, és nem csak az aktuális béreket veszi figyelembe.

Horn Dániel egyik szerzője a kétévente megjelenő „A közoktatás indikátorrendszere” című kiadványnak (legutóbbi, 2024. tavaszi anyaga letölthető itt). Igaz, hogy az ebben szereplő ábrák alapjait adó nyers adatok között is lehetséges torzítás, mégis ezek ma a legjobb elérhető adatok, sokkal jobb, mint ha nem lenne semmi, és még ha van is néhol torzítás, a trendeket érdemes figyelni. Horn Dániel véleménye és tapasztalata alapján is megtörténhetnek olyan esetek, ahol „érzésből” írja be az iskolatitkár egy pdf-alapú (tehát nem iskolai adatbázisokból kinyert) dokumentumba, hogy hány szaktanár van, és hogyan tartják meg az órákat. Így a szaktanárhiányról szóló hivatalos adatsorok sem feltétlenül teljesen pontosak.

Elemzések, kutatások esetében ismerős jelenség, hogy valami megváltozik a körülményekben, és így nem feltétlenül egyszerű konzisztens hosszútávú idősoros elemzéseket készíteni. A közoktatás, köznevelés rendszerében is többször előfordult ez. A legutóbbi jelentős változás talán az volt, amikor 2020-ban szétvált a közoktatás és a szakképzés rendszere, külön minisztériumok irányítása alá kerültek, szétváltak a statisztikai rendszereik is. Ennek a kétféle nyilvántartásnak, irányításnak, és ezen belül annak, hogy léteznek kettős funkciót is ellátó intézmények, ma az az egyik – de nem egyetlen – sajátos eredménye, hogy

valójában nem tudjuk, hány gyermek, fiatal jár összesen iskolába.

Horn Dániel és Holtzer Péter

Horn Dániel azt mondja, hogy az Oktatási Hivatal és más vonatkozó intézmények „nem gonoszságból” nem adnak ki könnyen adatokat, hanem a kapacitáshiány miatt valóban jogosan hivatkozhatnak arra, hogy ilyeneket törvény alapján nem kell kiadniuk, nem képesek ilyennel foglalkozni. A kutatók egy fokkal jobban hozzájutnak ahhoz, amiket kérnek, de ezek is nyers adatok, és maguk végeznek el azután minden elemzést. Illetve többször fordult már elő hosszas jogértelmezés is (mit lehet pontosan kiadni, milyen formában, kinek, „ki a kutató”), amely akár évekig is hátráltatta bizonyos elemzések elvégzését.

Nagyon fontos lenne újra szakpolitikai elemzéseket csinálni. Utána lehetne hosszú távon gondolkozni azon, hogy mit kell csinálni. Az elmúlt tíz évben az összes oktatási beavatkozás mindig valamilyen céllal készült, akár jó, akár rossz céllal, de nem volt végiggondolva, hogy ez hogyan hat az egész oktatási rendszerre.

A közgazdász szerint nincs semmilyen szakmai vita, hogy miről szóljon a mai magyar iskola. Bár igény lenne rá, de döntéshozókat lehetetlen egy ilyen asztalhoz ültetni. Még ha van is véleményük, és ezt négyszemközt szívesen vállalják is, „nem tudnak, nem akarnak, nem mernek kiülni a nyilvánosság elé. Annyira átitatta a politika a szakpolitikai beszélgetéseket, hogy ma már nem lehet ilyenekről beszélgetni.”

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon! A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [e-mail] címre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok - így látják az egyetemen a saját utánpótlásukatHafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője és Benyó Zoltán, az egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra vendége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Mindenkinek ebből kéne tanulnia” - így segíthet itthon is a világ egyik legnagyobb tanulási platformjaEgyetemi vizsgára készülve, elitgimnáziumban, de tanodákban is tanulnak már itthon az amerikai nonprofit platform oktatási anyagaiból. A 28. óra adásának vendége Lovas Eszter, a Khan Academy hazai képviselője volt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMás szakmából átképzett tanárok – megoldás vagy álmegoldás a tanárhiányra?Sokéves vegyipari múlttal vált kezdő tanárrá Fridez Dóra, aki most két határmenti kistelepülés iskolájában tanít.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA segítő fejlesztések elfogadására is nehezen van energiájuk az egyre leharcoltabb tanároknakA munkaerőpiacon egyre fontosabb képesség az együttműködés és önérvényesítés, és pont ezek fejlesztésében nem remekel a magyar közoktatás.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz akkugyárak megjelenése megrángatta a magyar munkaerőpiacot, ezres nagyságrendben igényli a szakembereketFőleg a fiatalabb szakembereket el is szívják a magyar kis és középvállalatoktól.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkValamit rosszul csinálunk, ha a gyerekek így megutálják a fizikát nyolcadikraA Z-szak arra lesz képes, hogy a szaktanároknak nem éppen vonzó általános iskolákban is lesz olyan, aki természettudományt képes majd tanítani.

The post Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.