Bőség vagy szűkösség: lehet a korlátokra a jóllétünk részeként tekinteni?

Zöld Egyenlőség

A zöld gondolkodásban – és ez alól az ökológiai közgazdaságtan sem kivétel – már szinte megkérdőjelezhetetlen, hogy az emberi jóllétet a természeti környezetünk korlátain belül kell megtalálni. Ez a gondolkodás azonban egy olyan átváltást feltételez, amit nem igazán szeretünk: az emberi boldogulást vagy át kell értelmezni, vagy bizonyos részeit fel kell adni annak érdekében, hogy a környezet egészsége megmaradjon. De mi van, ha ezt a feje tetejére állítjuk és a természet bőségéből és az emberi igények korlátosságából indulunk ki?

Giorgos Kallis napjaink egyik legelismertebb ökológiai közgazdásza. Egy 2019-es könyvében, amely Limits (Korlátok) címmel jelent meg a feje tetejére állította azt az alapvetést, hogy az emberiségnek a Föld eltartóképességén keresztül kell a boldogulását megtalálni ahhoz, hogy a civilizációnk ne vesszen el. Amellett érvelt, hogy egyáltalán nem segíti a zöld mozgalmakat az a megkérdőjelezhetetlennek tartott gondolkodás, amelyben Földanya szigorú szülőként állít korlátokat elénk, és mi emberek ezek határait önző módon feszegetjük. Ugyanakkor a kapitalizmus az emberi igények korlátlanságára és a mesterséges szűkösségre épít. Ebben az adásban Gébert Judit és Köves Alexandra arról beszélgetnek, hogy mi van, ha ezt a mítoszt lebontjuk Kallis gondolatai mentén. A legtöbb zöld gondolkodó az emberiségen kívülálló korlátokról beszél, amelyet tiszteletben kell tartanunk annak érdekében, hogy megóvjuk a környezetünket a pusztulástól. Ebben a képben a természet által nyújtott erőforrások és szolgáltatások értékesek és szűkösek, és a gazdasági növekedést úgy kell átalakítani, hogy ezeket az értékeket ne éljük fel. Ennek az érmének azonban van egy másik oldala: a világunkat azért látjuk korlátozottnak, mert az igényeinket korlátlannak tartjuk. Amikor a másfél fokos felmelegedést egy kőkemény külső korlátnak láttatjuk, akkor azt rajtunk kívülállónak érzékeljük, és így elfedjük a saját viselkedésünkkel kapcsolatos dilemmákat. A probléma forrása innentől rajtunk kívül esik. Giorgos Kallis Limits című könyvében amellett érvel, hogy például a másfél fokos korlátot nem a Földanya kényszeríti ránk, hanem mi magunk határoztuk meg, amikor a saját létezésünket kezdtük el félteni. Ez valójában csupán önkorlátozás és nem külső korlátozás, ennek pedig van jelentősége. Történelmünk során számos olyan civilizáció létezett, amely az önkorlátozást az értelmes emberi létezés kulcsfontosságú elemeként élte meg. Valójában a kapitalizmus épül a korlátlan emberi igények gondolatára, amely mellé egy mesterséges külső szűkösséget társít. Az a provokatív megközelítés, hogy próbáljunk meg abból kiindulni, hogy a természet bőségesen ellát bennünket minden földi jóval, és valójában mi felejtettünk el jól élni benne, hű a szerző által képviselt Nemnövekedés irányzat mottójához: szabadítsuk fel gyarmatosított képzeletünket! Ebben az adásban erről a könyvről és ezekről a valóban elgondolkodtató kérdésekről beszélget Gébert Judit és Köves Alexandra ökológiai közgazdászok, a Zöld Egyenlőség szerkesztő-műsorvezetői. A könyv szerzőjével készült angol nyelvű podcast elérhető az Economics for Rebels sorozatban.